A lakás egy 30as években épült kúria első emeletén van. A házat az államosítások idején lakásokra osztották és kicsit sem túlzunk, ha azt állítjuk, azóta bizony senki sem törődött vele. A ház állapotán ráadásul valószínűleg az sem segített sokat, hogy az önkormányzat is elég nagy hányadban tulajdonos. Az épület elég lehangoló látványt nyújt. Azt hiszem ezt talán az szemlélteti legjobban, hogy amikor édesanyám meglátta, kis híján sírógörcsöt kapott. :)

De omladozó vakolat ide, szirszarokkal telehordott gettó udvar oda, amikor beléptünk, mi tudtuk, hogy nekünk egyszerűen kell ez a szarkupac :) A döntésben persze az is segített, hogy a brutál lelakottság és elhanyagoltság miatt nyomott áron jutattunk egy 63 nm-es ingatlanhoz terasszal, kerttel, ráadásul szuper környéken.

A kálváriánk persze csak ezután kezdődött, de lássuk, hogy honnan indultunk...